Víz alatti rögbi

Tanulj meg uszonnyal úszni!

2011. november 07. - Kalaius86

Hogy őszinte legyek, tinédzser koromban lényegében nem tudtam úszni. A kisgyerekek kutyaúszásának finomított változatával, a mellúszással ugyan egész jó barátságban voltam, és könnyedén hagytam le a nyugdíjasokat, akiknél a víz alatt siklási fázis lényegében kimaradt, de gyorsúszásom limitje a 25-ös medencék egy hossza volt. 

Rendszerint úgy úsztam, hogy elrúgtam magam a falról és siklottam, ezzel megvolt a medence negyede-fele, majd egy nagy levegővel, végig a medence alját nézve, nagyokat húzva pár tempóval el is értem a túloldalra, hogy aztán visszafelé mellben menjek, már csak azért is, hogy helyreálljon a kapkodó légzésem.

A csalás akkor derült volna ki, ha ugyanezt egy 50-es medencében kell eljátszanom; mivel nem tudtam, hogy kell gyorsúszás közben levegőt venni, hamar szétesett volna a mozgásom. Sajnos nem volt senki a közelemben, akitől a helyes technikát elleshettem volna, pedig 2 évig jártunk úszni is a gimiben, de sajnos ott az volt az elképzelés, hogy a rendelkezésre álló két sáv egyikében az úszók voltak, a másikban, ami a medence szélén volt, azok, akiknek csak annyi feladatuk volt, hogy az említett nyugdíjas úszásnemben folyamatosan mozogva ne fulladjanak bele a vízbe.

Végül az hozott változást, hogy már volt ADSL internetem, mikor a fejembe vettem, hogy triatlonoznom kéne. Ehhez már "csak" úszni kellett megtanulni. Meglepő módon az önképzés a kellő akarattal párosítva egész gyorsan eredményt hozott, igaz, mindig is szerettem vízben lenni, szóval a gyakorlást nagyon szerettem önmagában, egyedül az zavart, ha ezt mások előtt kellett csinálnom. A módszer egyszerű volt, youtube videókat néztem versenyúszókról (ezért volt lényeges, hogy kicsivel ez előtt cseréltük le a betárcsázós internetet). Így utólag persze kézenfekvő a technika, de nekem akkor óriási felfedezés volt, hogy gyorsúszás során nem a fejemet kell forgatnom, mint azt a Baywatch alapján gondoltam, hanem főleg a vállaimat, de nem annyira, hogy az már túl nagy csavarodást eredményezzen a felsőtesten vagy annak mozgásán. 

Nem akarnék olyanba belemenni, amihez sokan sokkal jobban értenek, így inkább linkelnék, ha valaki most még hasonló cipőben jár, mint én akkor;

www.freeweb.hu/dszuk/archiv/a09/09fiz160.htm

edzesonline.hu/cikk/2335/uszas_popov_stilusaban_gyorsulni_100_meteren

Mindenesetre összeszorított foggal elkezdtem ezeket, és csak ezeket gyakorolni. 3-4 alkalom után már gond nélkül vettem a levegőt az egyik oldalon, még 2-3 alkalom volt, mire elértem, hogy természetesnek tűnjön a levegővétel és az úszás ritmusa, és hirtelen már azon csodálkoztam, hogy hogyan lehetett, hogy korábban én nem tudtam végigúszni 50 métert sem gyorsban? Innentől már tudtam figyelni másra is, a szép kivitelezésre, kis ellenállással, áramvonalas testhelyzetben, ritmusosan úszni, ritkábban, de hosszan és nagyot húzva, stb. 

Már nem volt gond az 50-es medence, sőt, örültem neki, hogy úszás közben nem érzem magam úgy, mint egy két fal között idegesen pattogó ping-pong labda. Ezért jártam a Sportuszodába, és így találkoztam a víz alatti rögbivel.

A mélyvíz után újabb, még mélyebb víz következett, minden értelemben. Ekkor vettem először a lábamra uszonyt, így hasonló kihívás elé néztem, mint pár évvel korábban, mikor úszni akartam megtanulni. llletve, ha lehet, még nehezebb volt a helyzet, hiszen ellentétben a sima úszástechnikával, az uszonyos úszáshoz lényegében nem találni instrukciókat a neten (annak ellenére, hogy hazánk nagyon komoly eredményeket tud felmutatni a sportágban!). Egyértelmű volt tehát, hogy marad a videók elemzése. Ráadásul a bifin-nel úszók versenyét a felszínről közvetítik, így amit inkább találni, azok búvárok videói. Csakhogy a bifin-es búvárok általában technikai búvárok, ergo a mi szempontunkból érdektelenek. A szabadtüdős búvárok viszont monofint használnak, legalábbis azok, akik komoly teljesítményt mutatnak fel. Ráadásul a freediving úszás jellegében is eltér a rögbistől, hiszen a robbanékonyság és a sebesség lényegtelen, ami számít, az a hatékonyság.

Hogy mégis ezt veszem alapul, annak két oka van; az egyik, hogy mint mondottam, lényegében az interneten és könyvtárakban ennek van irodalma, és videókat is erről lehet csak találni, és így is elég szegényes a választék. A másik, hogy a hatékonyság növelése természetesen jótékony hatással van egy rögbis úszási képességeire, és akár a sebességét is növelheti, hiszen ha több ereje, oxigénje marad adott távolság megtétele során, ezt a többletet a sebesség növelésére tudja még fordítani. A hatékonyság maximális figyelemben tartása jellemezte Popov gyorsúszó edzéseit is, ugyanezen logika mentén. A monofin/bifin használatától függetlenül a delfinúszás elvei és alapvető technikája is ugyanaz mindkét sportban.

Nagy újdonságok nincsenek, a szabadtüdős búvárkodás során, legyen az akár vízszintes, akár függőleges haladás, a legkisebb ellenállással haladás szempontját igyekeznek minél inkább érvényesíteni a búvárok. Ez a delfinúszás. Meglepően erőteljesen lehet haladni az ollózással is, de az több energiát emészt fel, előnye inkább az, hogy kellően intuitív ahhoz, hogy a delfinúszás begyakorlásáig egy újonc használja.

www.freedivers.net/documents/Monofinsforfreediving.pdf

A klasszikus módszer lényege, hogy a karok előre vannak nyújtva a fej mellett, a bicepsz a fülekhez szorul, a tenyerek egymáson fekszenek. A fej egyenesen előre, de kicsit lefelé néz. A hullám vállból indul, a csípő veszi át, és a lábfejnél teljesedik ki, közben lehetőleg minél kevésbé hajlítva a térdet. A kezek nem vesznek részt a hullámzásban, annak ellensúlyát képezik, továbbá az áramvonalas pozíció létrehozása a szerepük. 

Ez a rögbiben csak akkor elképzelhető, ha labda nélkül úszunk, mivel egyébként a labdát szorítani kell a szereléseket kivédendő. Ez az "orosz stílushoz" áll közelebb, ahol az úszás során a kezeket a testhez szorítják. 

A szabadtüdős búvárúszást vizsgáló tanulmányok egyik legfontosabb megállapítása, hogy a javasolt úszásritmus nem teljesen egyenletes; a delfineket alapul véve a leghatékonyabb haladásnak azt tartják, ha van egy erőteljes, gyorsító szakasz, amit egy sikló szakasz követ, ahol a lényeg a minél kisebb lassulás elérése a minél áramvonalasabb pozíció felvételével. Ez sajnos szintén nem fér össze a játék sebességével, így egy rögbisnek a legfontosabb minél precízebben kivitelezni az úszást, miközben arra is figyel, hogy a labdát magánál tartsa.

A hibák, amelyek felmerülhetnek;

- "deszka" : darabos, térdből jövő mozgás, amely minden rugaszkodásnál nagyot lök ugyan, de a lábfej visszahúzásakor szinte állóra lassítja az úszót.

- "kígyó" : a test fölösleges túlhullámzása.

-"pattogó " : a fenti kettő együtt, azaz merev felsőtest kombinálva a túlhullámzó lábakkal.

-"hajolgató pincér" : szintén a túlzott merevségre vezethető vissza, a neve mindent elárul, amikor a hullámmozgás helyett leginkább csak törzshajlítás történik.

Ha szeretnéd a maximumot kihozni magadból, kérj meg valakit, hogy nézze meg, hogy úszol uszonnyal, vagy, ha van víz alatti kamerátok, vedd fel, és hasonlítsd össze mások úszásával. Lehet, észreveszel olyat, amit kijavítva sokkal gyorsabb leszel, vagy sokkal tovább bírod a víz alatt! (vagy rájössz, mekkora spíler vagy, és milyen lassúak mások :) )

 

indavideo.hu/video/Uszastechnika_4

indavideo.hu/video/Uszastechnika_1

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://uw-rugby.blog.hu/api/trackback/id/tr383361222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu