Víz alatti rögbi

Commuter bike: BTwin Nework 500

2014. október 26. - Kalaius86

Korábban már írtam arról, hogy mit gondolok az ideális városi bringa kritériumairól. A posztban szerepelt a saját bringám is, amivel felszereltségét illetően teljesen meg voltam elégedve, az viszont eléggé zavart, hogy  nagyobb volt a kelleténél, így folyamatosan törtem a fejem, hogyan tudnám ezt a problémát orvosolni. Persze, eleinte másik vázat kerestem, de csak nem akart szembe jönni egy megfelelő sem.

Deca_bringa_5.jpg

Aztán egy alkalommal elugrottam az egyik Decathlon áruházba beszerezni a víz alatti rögbi egyik fogyóeszközét, a snorkel pipát. Nem lehetett nem észrevenni a szomszédos sorok között ezt a matt fekete paripát, messziről látszott róla, hogy ezt bizony pont az én szempontjaim szerint rakták össze. Kiderült, akkor még csak ez az egy darab volt belőle az országban, és az ára is baráti volt. Ráadásul pont a méretem. Egy darabig győzködtem magam, hogy nincs rá valójában szükségem, aztán egy hét múlva visszamentem érte.

Azóta eltelt pár hónap, mentem vele nap, mint nap, amennyire lehet ennyi idő alatt, kiismertem. Nemrég megláttam egy bringás portálon egy másfél hónappal korábbi tesztet egy jellegében eléggé hasonló bringáról, egy Cannondale Bad Boy-ról. Úgy  gondoltam, mivel a két bringa jellege, célzott felhasználási területe eléggé hasonló, érdekes lehet összehasonlítani a kettő leírását.

A Bad Boy-ról ha olvastátok a cikket, már kialakulhatott bennetek egy összkép. Ehhez képest milyen a Decathlon városi bringája?

Nem kell szégyenkeznie: már ránézésre is rendkívül sportos és jól használható kerékpár benyomását kelti, de ha alaposabban szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy a tervezés végig koncepciózusan történt, és nem felejtették szem elöl a praktikumot, szükséges kompromisszumot csupán ott hozva, ahol ez nem jelent problémát a használatban.

Deca_bringa_10.jpg

A váz és a villa egységesen matt fekete. Kedvencem ez a szín, mert kevésbé szúrják ki a tolvajok a csiricsáré bringák között, főleg, hogy nem vitték túlzásba a márkajelzéseket sem! Elegáns, hogy pár kisebb feliraton kívül nincs semmi a bringán, a vázforma pont eléggé jellegzetesen Decathlon-os ahhoz, hogy felismerjék az utcán. Csak a kormánycsapágy kupakján díszeleg büszkén, hogy „one less car”. Személy szerint, mivel a diónak jelentősége az összehúzás után a villanyakban nincs, headlock-kal szoktam meghúzni a fejcsapágyat és a stucnit, majd a headlock-ot kiveszem, de itt nem vacakoltam ezzel, mivel tetszett a kupak. A felületkezelés minősége átlagos, nem elox, és nincs festés utáni vastag, külön lakk sem, de számottevő kopás eddig nem volt, csak egy pici karc árválkodik a felsőcsövön valamelyik sietős lakatolás folyományaként. Itt kellene megemlítenem, hogy a bowdenház sem fogja hamar elcsúnyítani a gépet, mivel ahol lehet, belül vezetik a bowdent, valamint rögzítőkre és a bowdenházra húzott gumi védőkre is gondoltak, hogy megelőzzék a festék lekopását.

A villa acél, a váz alu. A menetkényelem átlagos, de azért ne az acél villában bízzunk, ha extra kényelemre számítunk, hanem a megfelelően ballonos gumiknál játsszunk a nyomással. A hegesztések nem a legszebbek, de ez kevésbé érdekel, mindaddig, amíg tartanak. A váz és a villa is csak tárcsaféket fogad, a vázon – gondolva a csomagtartó és a sárvédő rögzítésére – a fék a lánc- és a támvillák közé került. Az igazi érdekesség a meghajtásnál található. Az agyváltó érdekében excenteres a váz, így sima ejtőpapucs fogja a kereket, valamint emelt a láncvilla. Miért jó ez? Azon túl, hogy nem csapkodja a lánc a láncvillát, nyitva áll előttünk a lehetőség, hogy szíjhajtást használjunk. Hosszabb élettartam, nulla karbantartás, nyista olajos lánc. Feltéve, hogy beruházunk ebbe. A vázra élettartam garancia van.

Deca_bringa_4.jpg

A kiegészítők terén ugyanúgy tetten érhető a következetesség és hozzáértés. Nincs gyorszár a gépen, minden csavaros, egy utcai járókelőből lett alkalmi tolvaj nem fog kereket oldani a nyergeddel vagy az első kerekeddel. A tárcsafékeknek megfelelően a felnik is tárcsásak. A gumik elég nehezek, nem valami nagy szám a tapadásuk sem, de ez egyben azt is jelenti, hogy nem kopnak gyorsan, és defektet sem kaptam velük, és a nagyobb méret ellenére egész jól gurulnak, mivel csak minimális negatív minta van rajtuk.

A fékek Hayes bowdenesek, noname (talán Tektro?) karokkal. Idáig bowdenes tárcsafékből 12 éven át csak Avidot használtam, de rá kellett jönnöm, hogy a Hayes fékei is elegendő fékhatást nyújtanak. A stucni és a nyereg, illetve a nagy taposópedál a „semmi extra” kategóriába tartoznak, a nyeregcsőnél kicsit kilóg a lóláb, ránézésre is elég gyenge a feje, ránehezedve meg végképp érezni, hogy ebbe azért kellene kicsit több anyag. De legalább skálázott a cső, ha egyszer át kell állítani a magasságot valaki máshoz, tudni fogjuk, mi volt a saját beállításunk. Csengő, prizma és lámpák jártak még a bringához, plusz használható sárvédő, ami kellően jól fedi a kereket ahhoz, hogy se a hátunk, se a cipőnk ne ázzon át azonnal, ha eső után indulunk útnak.

 

A nyeregcső mellett a hajtóműnél látszik egy kis spórolás, négyszögtengelyes Shimano hajtókar húzza a KMC láncot. Nem a merevségéért fogják dicsérni, de közlekedni elmegy. A lánc amúgy műanyag nadrágvédő „tányérok” között fut, és eddig ellenállt a korróziónak a felületkezelésének hála, ez dicséretes. A markolatváltónál szerencsére ügyeltek arra, hogy kellően széles markolatot tegyenek fel a jobb oldalra, így hozzám hasonló lapátkezűeknél sem fordul elő, hogy folyamatosan a váltót markolásszák bringázás közben. 3 sebességes SRAM agyváltó dolgozik hátul. Ettől kipróbálás előtt kicsit féltem, mivel eddig csak 7 és 8 sebességes agyváltókat használtam, és tartottam attól, hogy a 3 sebesség annyiban 3, hogy van kigyorsítás, normál tempó és sietős tempó, de szerencsére a +/- 30%-os áttétel-különbség elegendő ahhoz, hogy napi szinten leküzdjek vele 300 méter szintkülönbséget különösebb gond nélkül. A váltóra rákeresve az interneten találni negatív véleményeket, miszerint a Shimano hasonló agyváltója többet bír, de igyekszem ésszel használni, ha 2-3 évet kihúz némi karbantartással megtámogatva, már elégedett leszek. Eddig egyszer fordult elő, hogy nem mászás közben nem figyeltem eléggé, és terhelés közben váltva hangos recsegéssel adta tudtomra, hogy ezt nem kellett volna.

Összkép és menettapasztalatok

A gép 3 méretben elérhető, én a 182 centimhez az L-es még pont jó, igaz, a nyeregcsövet rendesen ki kellett húznom, és a stucnit is azonnal megfordítottam. Így rendkívül agilis és sportos bringát kaptam, amivel élmény közlekedni. Hogy őszinte legyek, a hazaútba rendre beiktatok egy kis földutas kitérőt a budai dombokon át. Persze, a maga 13 kilójával nem egy sportgép, főleg, hogy hátul van egy csomagtartó, amire fixen van rögzítve 2 oldaltáska és egy kosár, de így nem kell hátizsákot hordanom, és elegendő tárhellyel rendelkezik egy kisebb háztartás hétvégi bevásárlásának lebonyolításához. Így már valóban „one less car”. Egy trekking és egy egyenes kormányos outi után azt hiszem, megtaláltam a kettő közötti középutat, amivel minden nap élmény közlekedni, mert pont elég sportos ehhez, de ez nem megy a kényelem vagy a megbízhatóság rovására. Kecsesen húz el a kocsisorok között, jól kanyarodik, precízen irányítható. Azt gondolom, ha valakiben valóban megvan a szándék, az év legtöbb napján valóban ki tud váltani vele egy autót. A maga 113 ezres árával korrekt alternatívát nyújt azoknak, akik nem akarnak időt tölteni egy városi gép építésével és problémázni a montijuk vagy versenybringájuk közlekedős géppé történő alakításával és koptatásával. Korábban hosszabb ideig használtam egy átalakított Neuzer Courier-t, ami olcsóbb volt ugyan, de az eltérő árkategória és felhasználási terület egyben azt is jelentette, hogy az a gép sokkal inkább volt gyors bringa alkalmi nyári esti városi tekeréshez, mint egy ilyen, az év minden napján használható megbízható igásló. Az alacsonyabb „kúl-faktort” stílusos megjelenésével egyensúlyozza, viszont, ha egy profi tolvaj mégis elköti az őt megillető masszív U-lakat vagy Abus Bordo ellenére, kisebb az esélye, hogy szívrohamot kapunk a hűlt helyét látva. Vannak gyengébb pontjai, de a gumik, a nyeregcső és az agyváltó cseréje ráér az élettartamuk végén. Örülök, hogy nem erőltették a teleszkópot vagy a rugós nyeregcsövet, ezek tipikusan olyan dolgok, amiknek néhány hónapig örülünk, bár sok extra komfortot nem jelentenek, de idővel rendre csak fölöslegesen cipelt súly lesz belőlük. Nekem hiányzik az agydinamó és egy jó ledes lámpa elől-hátul, úgy gondolom, hogy azoknak, akik napi szinten használják, nagy előnyt jelent, ha nem kell folyamatosan figyelni a lámpák fel- és leszerelésére.  Egyedül azoknak nem ajánlanám, akiknek egyáltalán nincs szükségük váltóra, akár azért, mert sík településen használnák, akár azért, mert megrögzött single speed-hívők.

Adatlap itt:
http://www.decathlon.co.hu/btwin-nework-500-kerekpar-id_8303893.html

A bejegyzés trackback címe:

http://uw-rugby.blog.hu/api/trackback/id/tr886834353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2015.05.19. 08:15:50

Nem lehet már kapni, franc menjen rájuk...
Jól látom, hogy az alsó hátsó villák csövei szintben el vannak tolva és így nincs keresztülfűzve a lánc a vázon??És miért nem ilyen váz van minden bicajon, ha ennyire egyszerű megoldani???

Amúgy meg ez komoly, hogy víz alatti rögbi?
Bocsánat, de nagyon idétlenül hangzik... :D
Nem is egészen értem, hát a labda az mindig felúszik a vízfelszínre, nem?
Meg az ember is, normális esetben...
Meg mi van, ha valakinek elfogy a levegője, de épp rajta fexik vagy nyúvasztja még másik 8 ember...
Na mindegy, nem kell nekem mindent értenem... :-)))