Legutóbbi versenyünkre vittünk kamerát is, és Lisának köszönhetően készült a mérkőzéseinkről felvétel majdnem végig. Méretük miatt csak lassan kerülnek fel a netre, és ritkán van időm kommentárt is írni hozzájuk, szerencsére azért így is kivehető a lényeg. Nem mérkőzésenként, hanem gólonként vannak feltöltve. Elvileg Prágába is jön velünk Lisa is, a kamera is, kérdés, hogy lesz-e mód a helyszínen használni is.
Az látszik, hogy amikor van a kapunál emberünk, nem tudják átverni rajtunk a labdát. Gólt rendre üres kapura kapunk. Ennek csak részben oka az, hogy 2 emberrel kevesebben mentünk ki, mint kellett volna, és kevésbé bírjuk így szuflával, néhol viszont csak az időzítés, vagy a csapatjáték hibádzik, nem a kraft.
Támadásnál lassan jutunk át a középpályán, valószínűleg hamarabb le kellene borítani több embernek, hogy tudjunk passzolgatni haladni, mert a felszínen birkózni nem kifizetődő.
Viszont amikor odaérünk a kapuhoz, túl könnyen elvesztjük a labdát, mert az esélyeket nem figyelve támadunk, akár egy ember is, három ellen. Adrenalin ide vagy oda, lehet, egyszerűen meg kell állni az 1. és a 2. vonal között, és kivárni a megfelelő rést a védelmen.
Ezek evidenciák, csakhogy a vízben, mikor az ember feszült, légszomja van, nehéz még a többire is figyelni. Valamilyen módon gyakorolni és automatizálni kellene az ilyen helyzeteket, hogy mindig mindenki tudja, hol a helye.
Szeli, Gyuri és Tamás viszi fel a labdát a támadás során, kis bizonytalankodás ellenére a kapuig érünk vele. Kisapuka a kapust is megostromolja, de sokan vannak rajta, így az ellenfél jut kezdeményező pozícióba, a falról ki is lövi magát egy fehér játékos, akit Tamás fog meg félpályánál, de hiába, ugyanis közben odaér a társa, és viszi tovább a labdát. Illetve csak vinné, de Máriusz villámgyorsan ráúszik és elkapja. Ezután a bírók fújnak, a videón utólag nem látni szabálytalanságot, de mivel a játékosok háttal vannak, lehet, Máriusz közben bőszen gyepálta a delikvens fizimiskáját. A szabaddobás után óriási a nyomás a kapusunkon, és mindkét csapat emberei lent vannak a felszín alatt. Kala pöcköli ki végül a labdát a tömörülésből, de hiába, mert a támadók visszaszerzik. Szerencsére közben a védelmünk összeszedetten, hiba nélkül cserél a kapun. A támadás egy újabb nagyobb hulláma veszélyes helyzetet generál; Cséplő és Bódis egyszerre indul felfele, a kapu majdnem üresen marad egy pillanatra, de hála Istennek a cseréből villámgyorsan kapura úszó Kisapuka a túlerő ellenére labdát szerez. Egy fehér játékos még beleér, de Gábor segítségével Gyuri végül egyedül, de megindul a víz alatt, míg támadók és védők egyaránt a felszínen pihegnek. Nem akar az ellenfél védőibe belerohanni, így megvárja félpályánál, míg játékosaink felsorakoznak mellette. Az ellenfél elég jól zár, leginkább Bódis tud csak előre menni, amúgy többé-kevésbé egy vonalban járatjuk a labdát. Azonban birkózás alakul ki. Nagyon kemény látni, ahogy Szeli három játékos ellen is tartja a frontot. Már épp labdát szerezne az ellenfél, amikor szabaddobást kapunk. Bódis passzát még épp eléri Tamás, de beleér egy ellenfél is, így csak kis késéssel kapja meg a labdát a Kisapuka, ami pont annyit jelent, hogy hiába húzza meg nagyon a kapu felé, az amúgy szemmel láthatólag elbambuló védők is odaérnek. Szerelik a támadásunkat, és akadályoztatva ugyan, de felérnek a mi térfelünkre. Bódis egyedül van a kapun, de nem mennek rá, hanem fújnak egyet elsőnek. A többiek elég lassan érnek vissza, így mikor feljön levegőért, a kapu üresen marad, ezt észre is veszik a támadók, és ketten megindulnak, amit a csereként beúszó Kala fog meg. A következő 20 másodpercben kivisszük a játékot a kettes, hármas vonalig, és többször is kipöcköljük a labdát, de végül egy ellenfél csak lejut a kapuig, és bár a labdát egy pillanatra ki is ejti a kezéből, egy váltás folytonossági hiba miatt végül be tudja tenni az egy pillanatra üresen maradó kapuba.