a magyar vízirögbi blog

UWR.ZONE

Beszámoló a 2011-es prágai versenyről

2011. november 25. - Kalaius86

 November első hétvégéjén Prágába utaztunk képviselni Magyarországot a Cseh-Osztrák-Szlovák-Magyar Liga utolsó állomásán is. Nagy várakozással tekintettük erre a fordulóra, hiszen már Brno-ban is jól teljesítettünk 10 fős csapattal, de erre az alkalomra 12 fővel mentünk ki, ráadásul sok jó játékost vittünk magunkkal. 

A pénteki napon elfoglaltuk a szállásunkat, ami az egyetemi kollégiumi negyed egyik épületében volt, majd megtámadtuk a közeli pizzériát. A csapat többsége az energiabevitel után nem kockáztatta a másnapi sikereket túlzott alkoholbevitellel, de az utánpótlás-korosztály képviselői nem utasíthatták vissza  Prágában tanuló barátnőik meghívását. Szerencsére a reggel már mindenkit az ágyában ért, így többé-kevésbé pihenten autóztunk át az uszodához.

A versenynek otthont adó sportkomplexum megint teljesen eltért minden korábbi helyszíntől, ahol idáig jártunk. A prágai uszoda nagyon pici volt, és látszott, hogy nem versenyrendezésre tervezték, mert alig volt hely a medence és a falak között, így két mérkőzés között aludni csak az öltözőben lehetett, és arra is folyamatosan figyelni kellett, hogy ne álljon a felszerelésünk a vízben a parton. Viszont olyat tudott, amit még a budejovicei komplexum sem; fűtött padokat. Nagyon sok energiát spóroltunk meg azzal, hogy két meccs között nem kellett folyamatosan átöltözni a vizes ruhából vagy  abban dideregni, hanem mint a verebek a dróton, szinte folyamatosan a padokat nyomtuk. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Most bírót is adtunk, mert túl sokat kellett volna fizetni egyébként. Szerencsére a víz nem volt különösebben hideg, így a neoprénbe bújt Pista sem panaszkodott. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A felszínen Cséplő Laci volt a bíró természetesen. 

 Egy nagy probléma volt ugyan; a vizet elég régen tisztíthatták. A nap elején még lehetett látni, de minden mérkőzéssel egyre jobban felkavarodott az alul megült kosz, és délután a látótávolság pár méterre csökkent. A medence méretével nem volt amúgy probléma, az nagyjából a budapestihez hasonló volt, bár én személy szerint legjobban a nagy játékteret szeretem, ahol nagyobb teret kap a csapatjáték és a gyorsaság a megúszásokkal, mint a nyers erő. Főleg, hogy a nap vége felé, ahogy fáradtak a játékosok, egyre több volt a birkózás a felszínen, amit ráadásul nem fújtak le a bírók, mint eddig, hanem hagyták, hogy a felek kifáradjanak, és így dőljön el a labda sorsa. A tétes meccsekre ráadásul a szokásosnál is vadabb küzdelem volt a jellemző. A nap során több vérző arcot is lehetett látni, egy lányt pedig szinte ki kellett emelni a vízből, majd a parton is többen tartották, mert össze akart csuklani. Nálunk is volt egy kis kakaskodás, de erről majd később.  

Az első meccsünket fölényesen nyertük meg 11:0-ra, de tudtuk, hogy a többi azért nem lesz ennyire egyszerű, hiszen szegény Brno ellen még üres kapuba is tettünk gólt. Annyit azonban elértünk, hogy az ellenfeleik látták, nagyon erősek vagyunk, és tartottak tőlünk. A meccsek előtt a csapatunk hangos csatakiáltással ültette el bennük a félelmet, hogy ők is a többiek sorsára jutnak, és legyőzve távoznak majd. 

A korábbi fordulókkal ellentétben ezek a mérkőzések a támadásról szóltak, a legtöbb gólt azért kaptuk, mert pont emiatt a védekezésünk nem is volt bejáratva. A mérkőzések elején megszereztük a vezetést, majd kicsit visszavettük a tempót, pont annyira, hogy folyamatosan fenntartsuk a frontot az ellenfél térfelén. Az egyik osztrákok ellen játszott meccsen volt csak kiélezett helyzet, akkor a legerősebb formációt küldtük a vízbe az utolsó fél percre megakadályozandó az egyenlítést. Máténak közben meglett az első versenygólja is. Annyira fel is bátorodott, hogy kapott egy kiállítást is, mikor az utolsó előtti, Ustival vívott mérkőzésen egy agresszívan játszó játékossal egymásnak estek, de őket is megvertük, 3:0-ra. Aztán jött az utolsó mérkőzés a Budejovice ellen... 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon rákészültünk erre, teljes győzelmet akartunk aratni, hogy jövőre az első osztályban küzdhessünk, főleg, hogy látszott, az elit csapatok most gyengébbek voltak, a mérkőzéseket figyelve láttuk, akár őket is végigverhetnénk. Ellenfeleink hasonlóképpen fel voltak tüzelve, hiszen a két budejovicei csapat gyakorlatilag a legerősebb mindkét osztályban, nem akarták olcsón adni a pozíciójukat, így a megszokott "utánpótlás-ifi" Budejovice B kapott egy kis erősítést is pár nagyobb medve formájában az A csapatból. Ráadásul az egyik bíró pont az lett, akit Máté kicsivel korábban megszorongatott. 

Végül vesztettünk, 4:2-re, nagyjából úgy, ahogy addig az ellenfeleink vesztettek. Az elején kaptunk gólt, szétestünk kicsit, és nem tudtunk egyenlíteni. A történethez hozzátartozik, hogy mikor kijöttünk a vízből, 3:2 állt a kijelzőn. A zavaros vízben elkeseredett, kemény küzdelem folyt az utolsó percig. Legalább 1-1 gólt nem adtak meg a bírók. Az ellenfél megóvta az övét, mi ezt nem tettük meg a sajátjainkkal. ( A legutolsó gólunkat ugyan látta az egyik bíró, de azt mondta, az már a meccs végét jelző sípszó közben nyomta be Szeli a kapuba. ) Hosszabbítás, büntető nem volt. 

Kisebb vitát generált, hogy miért nem óvunk mi is, illetve az ellenfél óvására miért ismerjük el a góljukat, de a csapatkapitányunk szava döntött; ő látta a nekünk berakott labdát, így, ha megkérdezik, ő azt nem tagadhatja le, azt viszont mi sajnos nem tudjuk bizonyítani, hogy az ellenfélnek berakott gól melyik másodpercben történt. Igaza volt, és nehezen bár, de elfogadtuk, amit mondott. 

A végeredmény eztán még napokig függőben volt, hiszen a három legjobb csapat körbeverte egymást. Aztán, mikor megkaptuk a végső összesítéseket, láttuk, miért küzdött olyan elszántan a Budejovice; az első osztályban hosszú idő után lekerültek a dobobó első helyéről, de másodosztályban elsőnek hozták ki őket, arra hivatkozva, hogy nincs körbeverés, mivel az egyik csapat csak büntetőkkel verte a másikat, így mi "csak" a második helyet foglalhattuk el. Ennek ellenére senki nem volt letört, mert tudtuk, nagyon erős játékot mutattunk be, és a jövő évre nézve még jobb eredményekre számítunk.

A versenyen részt vett játékosok;

 Cséplő László (csapatkapitány), Novotny Tamás (az egyesület elnöke), Klima András, Kis Zoltán, ifj. Kis Zoltán, Szeli István, Bódis László, Zofahl Tibor, Dorogi György, Schneider Máriusz, Kuna Máté, Kalácska Zoltán 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://uw-rugby.blog.hu/api/trackback/id/tr983410904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.