Víz alatti rögbi

POV élmények a víz alatt

Ha kíváncsi vagy rá, mit él át egy rögbis a víz alatt játék közben...

2014. október 03. - Kalaius86

Hátul maradok, még pihegek. A meccs elején mindig ez van, nem figyelek oda, és túlhajtom magam, pedig hiába vagyok lent hosszú ideig, végig támadva több labdást is, ha aztán ugyanannyi időt kell pihenjek a felszínen. A pulzusom lassan csökken. A csapat fele kiúszott labdát szerezni, rajtam kívül még 2 játékos maradt hátul, lehet, hogy az újoncok? Ez egyébként rossz döntés volt részemről, vagy mindenkinek ki kell támadnia, vagy teljesen fel kell állítani a védekezést, hiszen így kisebb az esélye a labdaszerzésnek, és ugyanígy a sikeres védekezésnek is.

 

Az eredménye látszik is, bal szélen Gyuri úszik fel a labdával a medence alján a kapu felé egyre sebesebben. Egy utolsó nagy levegővel veszek búcsút a felszíntől, és lefelé menet még látom a szemem sarkából, hogy egy másik fehér, Csabi is érkezik, a játéktér túlsó felén. Ahogy leérek, leülök a kapu elé, a hátamat a kapunak támasztva. A pozíciónak nincs sok köze a tényleges üléshez a víz alatt, mégis, ehhez hasonlít legjobban. Látványosan Gyuri oldalára helyezkedek, titkon remélve, hogy azt hiszi, nem láttam Csabit, és passzolni fog neki. Közben érzem, hogy egy kék kapus fekszik fel a kapura, szerencse, hiszen amíg egyedül én vagyok ott, felülről nagyon könnyű berakni a labdát. Gyuri odaér a kapuhoz, de a kitartott lábam megállítja a lendületét. Elég a szemét néznem, látom, mikor pillant oldalra, és egyszerre mozdul a kezünk, ő indítja a passzt, én pedig belenyúlok abba. Nem behúzom a labdát, lehet, nem is sikerülne, hanem kifele pöckölöm azt, mivel Csabi közvetlen a hátam mögött van jobbról, pillanatok alatt elvenné tőlem, főleg, hogy hozzá képest én is vézna vagyok. Lehet, a többiek már számítanak erre a trükkre, ettől függetlenül továbbra is előnyben vagyok, a kis uszonyokkal könnyebben fordulok meg és indulok az elpöckölt labda után. Ez most megvan, ahogy mindketten küzdés nélkül elindulnak felfelé, érzem, hogy frusztrálja őket a gyors eladás. Mi viszont nem vagyunk még kint a vízből, mivel a labda továbbra is a kapu mellett, és nekem sincs már levegőm. Visszanézek, K.Zoli van a kapun, és bár ezt a legkevésbé sem szabadna, lepasszolom neki a labdát, remélve, hogy ő még bírja szusszal. Szerencsére igen, ahogy elrugaszkodok felfelé, még látom, ahogy ő meg a falról lő ki, mint egy rugó.

A felszínen nem is nézek lefelé, helyette elkezdek tempózni a másik térfél felé. Ilyen kontránál mindent eldönt az, mennyire gyorsan érünk fel, sokszor van lehetőség nagyon könnyű gólokra. Persze, ehhez az kell, hogy félpályán át tudjuk vinni, ehhez meg passzos játék vagy nagyon gyors úszó kell. Pár tempó után leborítok, K.Zoli már a felszínen van, Sára szorongatja a labdát két fehér által közrefogva. Szerencsére mindhárman felfelé néznek és mennek már, így, mikor lefelé haladva a kezembe nyomja Sára a labdát, úgy húzunk el egymás mellett, mint az irodaházakban a liftek. Megindulok egyenesen a kapu felé, menet közben fordulva egyet a tengelyem körül, hogy lássam, kell-e tartanom attól, hogy egy közeli fehér játékos megpróbál leszerelni. Ettől nem, sőt, egy fehér gyorsúszik felettem, de két méterre vagyok a kaputól, amikor megérkezik Pista. Nem egyszerű neki gólt dobni, de azért próbálkozom, amíg egyedül van a kapun, persze belefutok az uszonya talpába. Igyekszem alákerülni és felnyomni, de nem igazán megy, nagyobb a tömege, és háttal támaszt a kapunak, lényegében csak én indulok el hátra. Ilyenkor minden kicsit kapkodós, főleg, hogy az uszonya jól takarja a látómezőmet. Megfordul a fejemben, hogy fölé úszok, de valószínű, hogy azt is tudná védeni, és csak egy eladást érne az akció. Egy fehér pántos kéz a labda után nyúl, így megtekerem magam körül és átteszem a másik kezembe az átellenes oldalra. Ezzel kerül képbe az, hogy Holló közben befúrta magát a fal mellett a kapuhoz, valószínű ő úszott felettem. A kapu alatt nyomom át neki a labdát, még látom, hogy nekifeszül a falnak, hogy benyomja a gólt, én már nem tudok neki segíteni, mert kifogytam a szuszból, de a jó helyezkedés és a robbanékonyság így is sikerre viszi a dolgot, gól!

2014-04-12 12-25-10.jpg 

Egy ilyen kontra-támadás, amit itt leírtam, kb. 30-40 másodperc alatt zajlik végig az amúgy másfél órás edzésünkön. Remélem, sikerül a hangulatából átadni annyit, hogy lássátok, miért szeretjük annyira a víz alatti rögbit. Izgalmasabb, mint a vízipóló (mióta ismerem az UWR-t, valahogy nem tűnik logikusnak a póló számára a vízilabda elnevezés :D) macsóbb, mint a foci. Kipróbálnád? 

A bejegyzés trackback címe:

https://uw-rugby.blog.hu/api/trackback/id/tr826756307

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.