Víz alatti rögbi

Hogyan alakul ki egy sport

érdekességek nem csak sportrajongóknak!

2015. február 22. - Kalaius86

Miért új generációs sport a víz alatti rögbi? Miben más, mint a többi sport? Mitől lesz 3 dimenziós egy sport? 

A legtöbb sportunk, mint a birkózás, még az ókori görögöktől származik, akik meghonosították az intézményesített vetélkedést, ezek többnyire a klasszikus olimpiai, egyéni számok. Más sportok is komoly múlttal, de eltérő eredettel rendelkeznek, ilyen a labdarúgás és a football. Ezek valamennyivel fiatalabb sportok, és jellemzően csapatjátékok. 

A labdajátékok jelen voltak Kínában már 4-5 ezer évvel napjaink előtt is, de egészen a 19. század közepéig kellett várni a rögbi és a labdarúgás hivatalos megkülönböztetéséig. Ez az ipari forradalom korszaka, ami a szabadidő megjelenésével lehetővé tette a tömegek sportolását és új sportágak megjelenését, mint pl. a vízipóló. A legfiatalabb sportok hulláma pedig a 2. világháborút követően indult meg, ezekre már kialakulásukkor erősen hatott a média és az internet.

Azért hívom ezeket új generációs sportoknak, mert lényeges tulajdonságokban különböznek a korábbi sportoktól, és nem ment (még) végbe bennük az a fajta professzionalizálódás, amivel együtt jár pl. a doppingolás. A Wikipedia ezeket post-modern sportoknak hívja, de szerintem ez a kifejezés inkább az extrém sportokra vonatkozik, míg a víz alatti hoki és rögbi, a lacrosse vagy épp a kviddics nem esik ebbe a kategóriába. A lacrosse kilóg ebből a sorból annyiban, hogy az egy tradicionális indián sport, de csak 100-200 évvel a nyugati civilizáció általi megismerése után terjedt el szélesebb körben, ahogy meghonosították iskolákban a fiatalok között. 

Az extrém sportokra jellemző, hogy sok emberhez jutnak el, mégis nagyon kevesen űzik őket. Sokan vesznek drága hegyikerékpárt, ami alkalmas arra, hogy 60-70 km/h-val száguldjon lefele sziklás ösvényeken, de kevés ember tudja ténylegesen arra és úgy használni, mint a profik a vásárlókat inspiráló videókban. Még kevesebben síelnek át lavinákon, másznak hegyet kötélbiztosítás nélkül hosszú trad hegyi utakat, vagy épp vetik magukat a mélybe wingsuittal. Ezek a sportok legtöbbször a semmiből érkezve szereznek ismertséget hónapok, vagy hetek alatt, egy-egy jól összerakott vírusvideóval. Ez a hirtelen jött népszerűség befektetőket vonz a sportba, de emeli is a lécet, hiszen az újdonság erejére már nem számíthatnak a sportolók, ha figyelmet szeretnének.

Mivel modern közegben alakulnak ki, ezek a sportok más célokat követnek, más értékeket vallanak, jellemzően fiatalosabbak. A víz alatti rögbiben a magas szintű versenyeken is indulhatnak vegyes női-férfi csapatok, míg más sportok még csak most jutnak el oda, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerül. Szintén lényeges különbség, hogy nem egészen kiforrott még minden új sport nemzetközi szintű képviselete, ami egyrészt hátrány, másrészt előny, hiszen nem egy olyan bürokratikus szervezet igazgatja őket, mint pl. a FIFA, hanem alulról szerveződve, közösségi alapon működnek, és döntéseik abszolút csak a sport érdekét helyezik előtérbe.

És valóban, minden sport 3D-s. De csak nagyon kevés teszi lehetővé a függőleges tengely mentén való szabad mozgást! A víz alatti hokiban, bár valóban szabadon lehet úszni, de a játékmenet hasonló a focihoz vagy a hokihoz. Ha az NBA-s profik hihetetlen súlypont-emelkedéseit nem számítom, egy labdajátékot láttam idáig a rugby-n túl, ami hasznosítja teljes teret, ez pedig az Index által trambulinos kidobósnak hívott ultimate dodgeball. Bár meglepően keveset ugrálnak benne. 

Illetve volt, aki felhívta a figyelmemet az underwater football-ra. Nem kis meglepetés ért, a víz alatti rögbinek szintén létezik football-ra keresztelt változata, de itt a rugby lett világszerte ismert, a kettő egyébként a labda formájában kívül nem különbözik egymástól.

Ha a víz alatti rögbire keresünk az interneten, a legtöbb találat a leginkább elterjedt, német változatát ismerteti a sportágnak, ahogy a víz alatti hokit is az angolszász eredet definiálja. Ez a változat Európában terjedt el, és ha hinni lehet a Facebooknak, 30.000 ember biztosan elismeri és támogatja. Az interneten keresgélve azonban többen jelezték, hogy más módon, de ismerik a játékot, és hasonló változatát játsszák helyi szinten.

Ott, ahol komolyan jelen van a szörf, sok szörfös kiegészítő edzésként ismer és űz egy rock rugby nevű sportot. Szabadtüdős búvárok szintén játszanak hasonlót a nyílt vízben Óceániában és Ausztráliában anélkül, hogy tudtak volna róla, hogy a játék intézményesült Európában. A víz alatti footballt 3-4 városban űzik Kanadában, miközben az USA-ban 8-9, Kanadában 3 csapat rögbizik. Kis érdekesség, hogy a vízipóló eredetileg sokkal közelebb állt a víz alatti rögbihez, különösen Amerikában, ahol egészen 1914-ig létezett ez a változat. A modern kori olimpiák első csapatsportja a vízipóló volt 1900-ban, Párizsban, azonban mivel azt az európai szabályok szerint rendezték, itt a keményebb, nézők számára látványosabb játékhoz szokott amerikaiak nem indítottak pólós csapatot

Így írnak magyar források az amerikaiak vízipólójáról : 

"1888-ban a vízlabda megkezdi hódító útját az Újvilágban is. A játék eredetével kapcsolatosan egyes források szerint a „water polo” kifejezést Amerikának köszönhetjük. Míg a szigetországban a „water football” terjedt el, az amerikai változatnál a softball szabályokat adaptálta, de nem „soft”-os mérkőzések zajlottak, hanem szinte vérre menő küzdelmek. Igen kemény, brutális mérkőzéseket akart látni a közönség, a játékosok pedig ennek eleget tettek. Az első amerikai szabályokat 1897-ben közölte le a New York Harold Reader, az első szakkönyvet pedig ugyancsak New Yorkban 1910-ben adták ki. A könyv szerzője L. de B. Handley, könyvének címe pedig: „How to play Water Polo”, azaz „Hogy is kell játszani a vízilabdát”.

Az amerikaiak más stílusú játékával a magyarok is megismerkedhettek, habár jóval később. 1932-ben, amikor 32–2-es gólaránnyal vertük a vízilabda elitjét, és nyertük meg az olimpiát, hazafelé a Komjádi legénység megállt egy barátságosnak induló mérkőzésre New Yorkban. A csapatvezető Bárány István sokáig alkudozott az amerikaiakkal, hogy rendes vízilabdát játszanak, de ők nem hajlottak rá. Végül abban egyeztek meg, hogy az első félidőben Európai módra játszanak, a második félidőben pedig jöhet az amerikai póló. Már a mérkőzés első fele sem hasonlított a vízilabdára, inkább az amerikai rögbire, vízirögbire. A mieink jó néhány pofont kaptak, mire aztán ők is osztani kezdték azt. Halassy Olivér, akit az egyik jenki egy jó ideje fojtogatott a víz alatt, hogy menekülni tudjon kénytelen volt oldalba harapni amerikai támadóját. A többiek siettek segítségére. A magyarok ezek után kijelentették, hogy ők nem akarnak vízirögbizni, vízilabdázni szeretnének, mire az amerikaiak azt válaszolták, hogy ők meg ezt a lágy vízilabdát nem hajlandók játszani, mert számukra ez rettentően unalmas. Hát így ért véget a barátságosnak induló mérkőzés, és így ismerhettük meg mi magyarok az igazi amerikai pólót."

Megjegyezném, hogy a fenti szó szerinti idézet, természetesen nem állítanám, hogy a vízilabda puhány sport lenne, erre örök cáfolat lesz a modern idők valószínűleg legdurvább mérkőzése, az 56-os melbourne-i. Az agresszió pedig a rögbiben is tilos, és a szabályok betartását 2 víz alatti bíró figyeli folyamatosan.

 

Magyar kapcsolódási pont is akad, rögtön kettő is. A vízipóló népszerűsítése és látványosabbá tételére több próbálkozás is volt, a debreceni pólósok vízirögbizés címszóval tartottak bemutatót. A sportág hazai alapjait pedig a katonai búvárok edzésére használt, sekély vízben játszott rögbi tette le. A Tüzér utcai Honvéd Sportuszodából indult osztrák és cseh közvetítéssel a német mintára játszott víz alatti rögbi, ehhez csatlakoztak később úszók, uszonyos úszók és vízipólósok ahogy a játék átkerült a Hajós Alfréd műugró medencéjébe.

 

Elvileg a magyar közeg ideális lenne a sport számára, hiszen komoly sikereket érünk el úszásban, uszonyos úszásban, vízipólóban és víz alatti hokiban is, így könnyen lehetne erős utánpótlása a rögbinek akár csak kiegészítő sportként is, azonban a fiatalok lényegében nem ismerik még.

Nem vagyunk akkora lemaradásban, hiszen még nem alakult ki professzionális rétege a sportnak, de azért a legfrissebb Euroligás videón látszik, milyen az, amikor heti ötször edző csapatok játszanak. Üres kapus gól szinte nincs is, 1:12-nél rosszul helyezkednek az oroszok, 1:53-nál meg gyorsvonat sebességével úszik meg a norvég támadó félpályáról. Ha már csak ilyen gólokat kapunk nemzetközi versenyeken, akkor elmondhatjuk, hogy jó munkát végezett a magyar víz alatti rögbi :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://uw-rugby.blog.hu/api/trackback/id/tr37202105

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.